Trans Hungária Maraton-Minden egy helyen

Sziasztok!
Gondolom ti is keresgéltek, hogy hol vannak fotók, videók, amiben ti is látszódtok. Mivel a tegnap estét részben ezzel töltöttem, ezért most jöjjön ide összegyűjtve, hogy a mai napig mit találtam. Ha valakinek van még infója, tolja át, és rakom ide.
-Barabás Ákos fotói
-Primusz Peti fotói
-Breuer Tamás fotói
-Görömbei István fotói
-Zerge fotói
-Bleyer Ádám fotói
-Orliczki Attila fotói
-Kéri István fotói
-Talponsíelők SE fotói
-Alex fotói
-Daneluszki László fotói
-THM díjkiosztó
-Tarnai Emese fotói
-Kalcsits Marcsi fotói
-Erhardt Piroska fotói
-Mlinárcsek Márta fotói
-THM 1.nap fotói
-THM 2.nap fotói
-THM 3.nap fotói
-THM 4.nap fotói
-Barsi Zsuzsi fotói

És jöjjenek az elkészült videók:

Amikor Harang kiadja az utasítást a vonat megállítására!

THM 1.szakasz összefoglaló

THM 2.szakasz összefoglaló

THM 3. szakasz összefoglaló

THM 4. szakasz összefoglaló

THM főrendezői összefoglaló a versenyről.

Szerénységem készítette felvétel az afterpartyról

Táncolás egykerekűvel:)

Seti&Feri története a villanypásztorral

Bíró Ádám vidijója a 4. szakasz rajtja előtt

Ezzel is próbálom megköszönni mindenkinek, aki megörökített minket valamilyen formában!

100% THM az utolsó két szakasz, és az afterparty

És akkor jöjjön a folytatás. Ez sem lesz rövid:)

3. nap-Bükkszék-Diósgyőr

Mivel tudtuk, hogy ez a nap lesz a legnezebb, az első dombot, és hegyet megnyomtukJ Viszont a hegyeket legyőzni nem, csak alázatosan meghódítani lehet, ezért a Bél kő felé haladó több órás mászás térdre kényszerített minket, mint Ladás strici az utcalányt. Megrogytam a vízhiánytól. Na jó a hülyeségemtől, mert a kisebbik kulacs az övtáskámban volt (hasitasi a gyengébbek kedvéért), és lusta voltam elővenni. De egyre lassultam, így muszáj volt megállni. Nagy meglepetés volt az etetőponton a Fornetti. Ez az alapjában véve csak melegen ehető műszar, amit máskor soha nem vennék, most életet mentett. Végre nem édes, hanem sós, és a hús (vagy az E123456) ami benne volt visszaadta az energiát. Vittem is a zsebemben egy marékkal, ami kitartott a Felsőtárkányi tóig. Persze előtte volt még durva csapatás lefelé, ahol adtam kb 5 percet azoknak, akik tetőig megelőztekJ Ha már fel nem, legalább lefelé tudok menni. Azt mondjákJ Az Ódor várig eljutni egy örökkévalóság volt. Sütött a nap, és emelkedett az út. Azt itt már nem szerettük. Azért egy egymásról készült fotóra maradt idő háttérben az Alfölddel. És az emelkedők azért vannak, hogy jöhessen a lejtő! 

Nem is lett volna baj, ha egy darázs a lefelé úton nem csíp bele a fejembe. Mivel nagyjából 50-nel kocogtam, elengedni nem tudtam a keréknyomos úton a kormányt, így csak ordítani tudtam amíg meg nem álltam. Szerencsére közel volt a frissítő, ahol egy kis vízzel enyhítettem a problémát. És végre eljött a Hór völgy. Tudtam, hogy nem fogom szeretni, pedig a Bükk egyik legszebb völgyéről van szó. Csak az erőnlétünk nem volt már itt fényes. De azért begombolkoztunk, és 20-as tempóval megnyomtuk fölfelé. Az üveghutákig ki is tartott a lendület. Nagyon sajnáltam, hogy a bejáráskor fotózott gyönyörű időszakos tó most szinte teljesen ki volt száradva, így a versenyzőtársak nem tudták megcsodálni. A hutáknál utolértünk egy srácot, aki éppen az alsógatyájától szabadult meg. Én ezt már reggel megtettem indulás előtt, bár nem szeretek nélküle tekerni, de éreztem, hogy nem kell erőltetnem a dolgot, ha ülni is szeretnék. Azért nagy nehezen felverekedtük magunkat Bükkszentkeresztre, melynek nevét számtalanszor Pilisszentkeresztnek mondtam, de sebaj, a végére mindenki tudta miről beszélek. Itt nagyon jó volt a meredek lejtőzés, bár a csodakövekre nem ültünk rá. A frissítőponton majdnem ott ragadtunk, mert Miki egy halom pogácsával a kezében leült egy székre. Ezt 90km-nél már nem szabadJ

Tarnai Csaba a szakasz igazgatója mondta, hogy innen már csak egy kis hupli, és szaggathatunk lefelé a célba. Na ebből lett egy durva aszfaltos mászás, és egy kitekerhetetlen gyökeres fal, amin még feltolni is nehéz volt. Sebaj, jöjjön a lejtő. Ez mindenért kárpótolt! A csikicsuki a fák között, és a durva katlan a célig. Itt sikerült 4 bringást is megelőznöm. Remélem nem rémültek meg nagyonJ És végre a cél. Gyors gyümilevi, aztán jöhet a masszázs a már ismerős lánynál. Na itt besírtam szó szerint. Nagyjából egy betonkockából kellett emberi lábat csinálnia. Neki sikerült, de majd beszartam. Mintha lett volna egy-két csomó a vádlimban. Majd megrohamoztam a büfét a strandon egy dupla húsos hambiért kólával öblítve. Valahogy nem a műzli jutott eszembe akkor, ha a kajára gondoltamJ

Ha már strandon vagyunk egy kis lábáztatás is következett, és megállapítottuk, hogy mit csodálkoznak a mai alig tizenéves lányok, ha valaki bevarázsolja a lompost, mikor ilyen kihívóan viselkednek…

A vacsoráig nagyon lassan telt az idő, de így volt idő szétszedni a bringát, mivel azok teherautón utaztak a Szerencsi rajtig. Kicsit tartottam tőle, hogy karcmentesen érkezzenek meg. Vacsoránál sikerült az elsők között érkezni, és asztaltársaságnak Matusek Robi csatlakozott. Nagyon jó fej srácot sikerült megismerni, és tanúja lehettem, hogy egy élversenyző is sokat tud zabálni. Csak rajta ez nem látszik, nem úgy mint rajtamJ Az első döbbenet az volt, hogy nincs a szokásos két fogás. Vagy húsos tészta, vagy fasírt. Gondoltam ki a fas írt ilyen hülyeséget nekik, hogy ez így elég lesz. Főleg mikor megláttam a fasírt adagomat. Napi második besírás. De jött Anna, és helyre rakta a szakácsokat. Mindenki repetázhatott, és ehetett amit akart. Éppen ezért sütiből is repetáztunk vagy kétszer. Ekkor hívott Ádám, hogy ő rendelt a szobánkba egy csomó kaját, úgy készüljek! Sebaj, befér az mégJ

Az esti eredményhirdetés picit fura volt, tekintve hogy eddig mindig valami polgármester is volt a helyszínen, de úgy látszik Diósgyőr, meg Miskolc szart ránk. Igaz is. Sem politikailag nem vagyunk befolyásolhatóak, sem cigányok nem vagyunk, amivel a subbára, meg a retekklubba lehetne kerülni. De Ádám oldotta a hangulatot, és mehettünk aludni. Helyett dumálni, és megrémülni. Ugyanis a sok kaja miatt meghívtunk pár rendezőt a szobába, és kiderült, hogy a karcok miatt nem kell izgulnom, mert nincsen meg a komplett teherautó, ami a bringákat vitte. Aztán megnyugodtunk, mert meglett.

4.nap: Szerencs-Tokaj

Mivel ez a legrövidebb nap, ezért ettől már nem féltünk. Be is szívtuk csúnyán. Az egy dolog, hogy a lábunk már messze volt a normális teljesítménytől. Na de térjünk vissza kicsit a Fire-hez. Reggel a rajtnál valaki rossz gombot nyomott meg, és hiába dörrent el az ágyú, meg sem mozdult a tömeg, hiszen nem volt fájer. Amolyan Pavlovi reflex ez már a bringásoknál. Eltelt pár másodperc mire rájöttünk, hogy menni kelleneJ

A mezőre érve azt mondtam, ha itt nem kapok defektet, akkor sehol. Gyakorlatilag földön fekvő levágott akácon tekertünk. De megúsztuk. Majd kiérve az aszfaltra jött a szembeszél. Hiányzott mint mákos tésztából a só. Majd ráfordultunk a bánya tetejére vezető aszfaltra. Itt Miki erőre kapott, aminek nagyon örültem, mert legalább haladtunk kicsit. Aztán elmellőzött minket „profikat” egy full hobbysta srác acél bringával, csomagtartóval, majd egy ingben bermudában tekerő kissrác is. Nesze neked 11 kilós csoda fully, meg edzések. Oda lettük baszvaJ Az itatóponton toltunk az arcba mindent, hogy menjen a gép. Persze a lejtő előtt sprinteltünk egyet, hogy ne tartsanak fel minket, ezért az emelkedőn előző embereket faképnél hagytuk. A lejtő finom volt, csak a gazos rész maradhatott volna ki. Nem volt még elég a mászásból ezért jött még egy kemény emelkedő, mielőtt az Erdőbényére vezető lejtőre fordultunk volna. Itt volt egy trükkös vízelvezető bucka amin sikerült ugratni egy szépet, hisztériás sokkra késztetve az ott posztoló pályafelügyelőt. Megértem, ő nem tudhatta, hogy jártam már itt, meg szeretek ugrálni. Biztos látta maga előtt a szirénázó mentőketJ

Bényén bekajáltunk szőlőből, és étcsokiból (mert a tej olyan volt, mint a múmia. Hozzáértünk, és elporladt a kezünkben). Mondtam sokaknak, hogy innen egy hosszú apró murvás emelkedő jön. 

Ehelyett durva sziklákkal volt teleszórva több, mint a felétől. Ugyanis a bejárás után hetekig esett az eső, az erdészeti teherautók meg szétnyomták az utat, és kézenfekvő fej méretű kövekkel feltölteni. De azért végigküzdöttük tolás nélkül. Sejtettük milyen lehetett a merev vázas kollégáknak. Ezután jött még egy száguldás hasonlóan szar úton, és még egy mászás, amit már a hátunk közepére kívántunk. A következő száguldás közben találtam egy PowerBar szeletet, amit felvettem, és megettem. Ez kellett, hogy elérjem az utolsó itatót. Itt ismét kaja-pia, és jöhetett a vége. A szőlőkertek után piramist tudtam volna köpni a sok homoktól, de tudtuk itt a cél. Az osztrák srácok elszáguldottak többször mellettünk, hogy videózhassanak. Úgy látszik ők nem voltak fáradtakJ És cél! Megkaptuk a megérdemelt üveg borunkat. Ennyit nem tekertem még egy rohad üveg borértJ

Hamar bekerült az arcba, köszönhetően Specialized Pista dugóhúzójának. Megettük az isteni rántott karfiolos, barackos kaját, és visszamentünk a kempingbe, majd zuhany, és irány vissza a célba. Közben sajnos vissza kellett vinnem Pálos Cannondalejét, amivel a vízbe akartunk ugrálni a stégről. Mivel a Duna, izé Tisza, izé Bodrog itt folyt mellettünk.

Az eredményhirdetés nagyon jó hangulatú volt, majd jöhetett a csoportkép, és az esti buli.

Na ez maradandó lettJ A pizzériában indítottunk, ahol újabb két üveg bor fogyott el, majd jöttek pálinkák, meg fene tudja még mi. A megalapozott hangulat közben szólt kint a zene, ezért indult a tánc. Erről több felvételt is készítettem az utókornak.

Nagyon mókás volt az biztos. Nakamura elvtárs kért egy borntubivájdot a zenekartól, és mondta nekik, hogy tuti meg van a CD-nJ Megünnepeltük az István napot, és egyszercsak vége lett a zenénekL

Kitalálódott, hogy itt a közelben van egy jó buli. Na ez kb két óra séta volt. Mondjuk addigra a csapat így nézett ki. A két részeg Salzos osztrák, néhány szintén részeg fáradt bringás, egy csaj bőrönddel, egy motoros, aki tolta a krosszgépet, két filmes, meg pár bringa. Szép lehetett. A buli érdekes volt, mert gyakorlatilag öregnek számítottunk a helyiek között. Hamar le is léptünk aludni, bár az osztrákokat nehéz volt elrángatni a félmeztelen táncoslányok mellől. Utána nem akartak visszagyalogolni, ezért beültek két csaj mögé a kocsiba a parkolóban. Volt sikítás, hogy mit akar a két szatírJ De csak visszaértünk a szállásra.

Másnap gyors reggeli, pakolás, 3 óra buszozás, 2 óra bringára várakozás, hekkezés, gyroszozás, palcsizás, és mindenki ment a szélrózsa irányába. Felejthetetlen buli volt ez az 5 nap. Voltam már sok komoly külföldi rendezvényen, de a THM mindet überelte hangulatban. Vannak javítani valók, amivel a szervezők is tisztában vannak, így jövőre indulhat újra a buli. Én biztosan ott leszek. És te?


Fotók: Breuer Tamás

100% THM-bevezető, és az első két szakasz

Nagyon régen írtam már a blogomba. Ennek egyik oka, hogy a nyár az nekem főszezon, így ilyenkor nem nagyon marad időm. Ami marad annak egy részét edzéssel töltöttem, másik részét a családommal. Az edzés lényeges pont volt, ugyanis készültem a Trans Hungária Maratonra. Igazából csak az utolsó napokban tudatosult bennem, hogy mire vállalkoztam. Ugyan végigjártam a pálya legnagyobb részét, de akkor minden szakaszt két nap alatt abszolváltunk, ami közel sem ugyanolyan, mint egyben lenyomni. 

Így izgatottam vártam feleségemmel, és fiammal a kompot, hogy átkeljek Nagymarosra a rajthoz. A rajtszám felvétel gyors, és problémamentes volt. Még reggelizhettem is volna, ha a gyomrom nem lett volna összeugorva. Körben ismerősök készülődtek, egy-két mondat mindenkivel, majd a GoPro kamera felrakása a vázra. Bálint nagy ötlete volt, hogy vigyem én, a bejárásokon már úgyis megszoktamJ Igenám, de előző nap még a külsőket, meg a belsőket mérlegeztem, hogy melyik könnyebb, erre itt egy 100g-os csomag. Na mindegy, így legalább a rajt után sikerült lefilmezni, ahogy az egyik versenyző ad egy pacsit a faterjának, majd ahogy van elterül az aszfalton. Az első számú Darwin díjat megajánlom nekiJ

1.nap: Nagymaros-Hollókő

Rajt után, ami persze Scooter Fire című számával indult (enélkül nincsen rajt, ha Bíró Ádám a hangulatfelelős, de a fájer előkerül még a hét során), és rögtön figyelnem kellett a pulzusomra. Edzőmmel (Szöllőssy István-CSC) megegyeztünk, hogy nem megyek GA1-fölé, és hegyen is csak max GA2 teteje. Aztán az első emelkedőn máris 175-össel másztam. De sikerült visszafogni magam, tekintve, hogy messze még a vége. Kényelmes tempóban nyomtak a következő kilométereket, és összefutottam Hajtány Mikivel. Fura nevét nem másnak köszönheti, mint azt, hogy ő a Hajtány bringabolt tulajdonosa. Mivel nagyjából egy erőnléten voltunk, innentől együtt folytattuk az utunkat egészen a Tokaji célig. Az első szakasz első komolyabb próbatétele a Szanda várhoz vezető emelkedő volt. De ezt még élveztem. Majd jött az utolsó már nem is nagy „hegy” Kutasó után a Dobogó tetőre vezető tetű emelkedő. Mész-mész-meghalsz. Mész-mész-meghalsz. Kb így nézett ki nekünk is. Szinte alig emelkedett, de sütött a nap, túl voltunk már 90km-en, és semmi sem esett jól. Bár a lejtőn ezt gyorsan visszaszívtuk. Ugyanis Pálos Pista barátom ott nem irtotta ki szúrós, tüskés növényzetet, hogy a meredek úton lassabban menjenek a bringások. Hát ez nem jött be, mert pont ugyanolyan gyorsan mentünk, csak jobban fájtJ

A szakasz vége is tartogatott meglepetést, mert a Hollókői vártól nem egyből mentünk a célba, hanem még egy kicsit lefelé, majd a macskakövesen föl. Ez már nagyon nem hiányzott a lábaimnak. A célban bringamosás, zuhanyzás következett. A kemping milyen meglepő egy domb tetején volt. SzerettükJ A zuhanyzóban meglepi. Csak egy működik a háromból. Sebaj, sok meztelen bringás kis helyen is elfér. Szerencsére még zuhany előtt bejelentkeztem masszázsra. Ugyan várni kellett, mert kicsit rövidre vették az egy bringásra szánt időt, de beszélgetéssel eltelt az idő. Már ekkor éreztem, hogy ráfér a lábaimra a gyúrás. Nem is volt benne hiba, csak néhány könnycsepp. Persze volt aki annyira elitracernek, vagy inkább kamuprofinak (Kuttor Csabi után szabadon) érezte magát a kompressziós zoknijában, hogy végig panaszkodott a csúszás miatt… Este brutál finom vacsi várt minket három fogással. Hányásig ettük magunkat annyira jó volt. Lefekvés után a szobában még Ádámmal, és Voxával megvitattuk a kerékpáros lét nagy kérdéseit, és hamar nyugovóra tértünk, melyből csak néha-néha ébresztett fel Pista 200dB-es horkolása.

2. szakasz: Hollókő-Bükkszék

Reggel a 9-es indulás miatt 7-re húztam az órát, de megoldódott a kérdés, mikor 6:15-kor a mi Pistánk felkiabált, hogy nézzétek de gyönyörű a napfelkelte! Hát ez akkor annyira nem érdekelt minket, de nem egészen így fejeztük kiJ Még este adta magát az ötlet, hogy reggel müezzinre ébredjen a tábor, így gyorsan töltöttünk is le egyet a Youtube-ról, majd Ádám körbevitte reggel a szobákba, és a táborba. Bár nagyobb poén lehetett volna a hangfalakból, de valami technikai problem volt.

Ettől a szakasztól nem féltem annyira, hiszen „csak” fel kell mászni Kékestetőre, és utána már csak lejt. Az emlékek valószínűleg idővel megszépülnek, mert kétszer kiköptük a tüdőnket mire a kékesi csúcskövet megkerülhettük. Még az Ágasvári itatóponton összetelálkoztunk a Salzkammergut Trophy két főszervezőjével, akiktől megtudtuk, hogy nagyon tetszik nekik amit eddig láttak. Naná, nekünk is!  Azt hiszem most először tekertem fel úgy a sípályán, hogy nem tekertem felJ Lógott a belünk addigra már rendesen. Erre jól beettünk, beittunk, hogy a „már csak lefelé” vezető úton ne legyen gond. A négyeshatár megrostált minket köves szakaszával. Tekerni is kellett ahhoz, hogy igazán haladjunk. Még jó, hogy össztelóssal voltunk. Itt már nagyon rázott engem a terep hiába volt 130mm rugóutam. Ugyanis a defektpánik miatt 3.5 bar nyomással mentem. Itt Miki rábeszélt, hogy szarjak rá, ha ő nem üti fel másfélen a Contijait, akkor nekem sem lesz bajom kisebb nyomással. Leengedtem 2,5-re is lőn csoda, kényelmes lett az út további része. A Buzás völgyi tó csodás volt, körbe is kellett tekerni rendesen. Szívesen cseréltem volna a parton söröző horgászokkal. Bár sem a sört nem szeretem, sem a horgászatot. Na mindegy dögleni én is tudtam volna a hűvösbenJ Innen már csak alig 5km volt hátra. A tervek szerint. De beszívattak minket. Bevittek még a szőlők közé, és egy plusz emelkedő is várt ránk a napon, amivel sikerült a tervezett táv+6km-re növelni a napi adagot. Nem esett jól. Nem úgy a jéghideg vizes zuhany. Mielőtt azt gondolnád milyen kemény vagyok, hát lószart. Nem volt meleg víz. De ez akkor nem számított, csak végre eu konform legyek. Majd bevágtunk egy isteni elő vacsorát, paprikáskrumpli, csemiubi, és dinnye kíséretével. Megváltás volt a sok (szintetikus szar-Harang után szabadon) után. Rutinosan le is volt már ekkor foglalva a helyem a masszázsra, ugyanahhoz a hölgyhöz, aki tegnap is helyre rakott. Fura mód frissebb volt a lábam a 2. nap, mint az elsőn, ahol kipihent volt! Hiába, ha jól legyúrnak, az aranyat ér. Masszázs után betértem a helyi ABC-be egy kis kólára, meg habos mákos sütire, illetve az ezzel szemben található hangulatjavító egységbe. Ekkor már volt ott egy csapat sörözgető, de én maradtam a kapucsínónál. Este még várt ránk egy nagy fürdés a hideg-meleg vizes fürdőben, pancsolással, sztorizásokkal, úszómester hecceléssel. Jó volt ázni egy nagyot. A vacsora is kiváló volt, egy szavunk sem lehetett! Eredményhirdetés közben még megtudtuk Tarnai Csabától, hogy holnap megyünk fel-meg le-meg fel meg le, és még egy kicsi és máris Diósgyőr lesz. Ahhhaa! Bükki gyereket nem verhetnek át ilyennel J Jajj, majdnem kimaradt szegény Mikusz szintén Darwin díjas esete. Sajnos ő a pickup lehajtott plató ajtajáról esett le, és a csigolyája bánta. A kórházat sem kerülhette el. Ezúton is gyógyulást neki!

Este szintén egy kis sztorizgatás a szobában, majd halk pukik közepette alvás következett.

Holnap befejezem az uccsó két szakaszt is:) 

Az első verseny

Hát elérkezett ez a pillanat is. Az első verseny. Ugyan még csak két hónap munka van mögöttünk, de gondoltam egy kis felmérésnek elég lesz, hiszen tavaly is voltam, így legalább van mihez hasonlítanom. Szó se róla rendesen elfáradtam ezen a rövid távon, de ha nyélen megy az ember, akkor bármilyen az erőnléte, ez bizony előfordul.

Hagyományos évadnyitó nagyon sok bringásnak a Kerékvár-Békás időfutam, ami Tahitótfalu-Kisoroszi között kerül megrendezésre. A táv mindössze 18km, azonban itt mindenki a maximum közelében hajt, így ez is 30-40 perc bringázás az átlagnak. Persze idén Fejes Gábornak mindössze 22 percet kellett kint töltenie, persze amatőrnek hívni nehéz is lenne. Számomra pont ezért érdekes Amatőr Kupának hívni ezt a versenyt, hiszen a legkomolyabb versenyzők is részt vesznek rajta. Na de legyen ez azoknak fejtörés, akik valódi amatőrök, és 42km/h körüli átlagot mennek. Az utóbbi hetek edzésében nagy változások sem időtartamban, sem edzésformában nem voltak, csak a résztávok hosszúságai változtak. A cél még mindig a megfelelő állóképesség megszerzése, és a terhelés alatti idők növelése. Szerencsére az időjárás már kegyesebb volt hozzám, így alig kellett görgőznöm, azonban a hirtelen jött meleg hosszabb bringázásokra sarkallt, ami persze jó, de ha egyik nap ráhúzol egy órát, akkor másnap fájdalmas lesz az újabb edzés, hiszen ezek az időtartamok nem véletlenül vannak így beosztva. Az egyik 3 órás napomon gondoltam egy merészet, és nekivágtam a nagy pilis körnek, amit az év eleji számunkban bemutattam. 80km-en 1400m szintet tartalmazott. Meglepően jól ment, 3:27-alatt sikerült is teljesíteni, bár kicsit többet mentem GA2-es zónában, mint kellett volna, de jól éreztem magam még így is. És fura mód a másnapi edzés is kellemesen telt, bár ebben a környezetnek is szerepe volt, mivel elkerekeztem a Bajót-Bajna-Csolnok útvonalra. Mintha másik országba csöppentem volna olyan szép a vidék, bár a sok kis dombra azért érdemes figyelni, mert nem sík a környék. És végül jött a verseny. A céltartományom 170-175 között volt, majd az utolsó km-re a maximum. A kezdés jól sikerült, a fordítónál még 41-es átlagom volt, de visszafelé megkaptam a szembeszelet, és hamar utolért a kalapácsos ember. Innen már nem élveztem annyira, azonban jó volt, hogy én megelőztem 4-5 bringást, de engem egy sem. A végén 29:47-es idővel értem célba, ami 36,2-es átlagra volt elég, és a 38. helyre a korosztályomban. Ez a középmezőnynek számít amivel én teljesen elégedett vagyok, hiszen januárban még 25-ös átlaggal sem tudtam menni, és nem is készültünk erre a versenyre. Arról nem is beszélve, hogy tavalyhoz képest 4 percet javítottam, pedig akkor még fekvőbringával indultam, aminek a légellenállása is jobb! Innen is látszik, hogy komoly edzői háttérrel mennyivel jobban fel lehet készülni egy versenyre, és milyen komoly erőnlétet lehet már 2 hónap alatt is összeszedni. Ezúton is köszönöm Szöllőssy Istvánnak, és a CSC-nek a segítséget. Következő versenyem a Hegyek Pokla lesz, majd május elsején az első MTB maraton a Buda. De addig még sok km vár rám, hogy valóban erős lehessek! Mivel a mindössze 400 képből, amit a különböző fotósok csináltak egyen sem vagyok, csak úgy beteszek ide egyet:)

Ha nem lennének erdész ismerőseim....

Na extrém sportoló legyen a talpán, aki leküzdi ezeket az akadályokat!

Akkor más szavakkal önteném formába a gondolataimat, és érzéseimet, amik a mai edzőkörömmel kapcsolatban. De szerencsére vannak, ezért megpróbálok szalonképes lenni, meg ez mégiscsak egy nyilvános blog. A hosszabb edzéseknek köszönhetően, melyekről már előző bejegyzésemben is írtam egy új kört kellett keresnem. Tavaly még a nagy lámpateszt után mentünk egy edzőkört. Ez 40km-t tesz ki, de alig van benne lejtő, és majdnem kétszer kell felmenni Dobogókőre. A 80%-a erdészeti műutakon megy, ami hivatalosan is kerékpározható. Na itt ütköztem bele a képen is látható kedvességbe. Mindössze 4-5m magasan az útra! vannak kirakva a kivágott fák. Értem én, hogy tervezett fakitermelés, meg blabla.... De lezárni egy kerékpárutat??? Teljesen? Még szerencse, hogy montis cipőben voltam, melyben még a csavarok is benne voltak, mert az erdőben a sárban botorkálva kellett megkerülnöm ezeket, ugyanis egymás után 3 is volt belőle. Persze sehol egy jelzés, hogy az út lezárva, ne szívj hülye, ha nem akarsz hegyet mászni. Arról nem is beszélve, hogy ez egy emelkedőn volt, így a nyereg felől jövőknek nem kis meglepetés lehet a kanyarban a fahalom.
És azt már mondanom sem kell, hogy a műút nagy részén kritikán aluli sár van, ugyanis a fa szállító terepjárók, Uralok is erre fordulnak ki, és a nyugati szokást, és törvényt itt nem alkalmazzák (bár nem tudom itt van-e ilyen), hogy le kell takarítani a jármű kerekét, ha műútra hajtanak ki vele. Ez országútival kevésbé mókás fékezéseket okoz, bár lehet arra gondoltak, hogy legalább edződik a bringások kerékpárkezelési tudása, amire sokszor szükség is van a 70-80-nal száguldozó erdészek, vadászok terepjárói miatt. Ha jól tudom nemzeti parkok területén 30km/h a megengedett. Na jó, mondjuk ezt mi is sokszor túllépjük lefelé, és síkon.
Szóval azt hiszem lenne mit tenni az erdészetnek a saját háza táján, és változtatni azok a hozzáálláson, hogy a mit területünk, ti csak megtűrt személyek vagytok. Valahogyan tőlünk nyugatra (bár már ez sem igaz, hanem inkább körülöttünk mindenhol) felismerték, hogy a valóban fontos erdőgazdálkodás, vadásztatás, fakitermelés mellett a kerékpáros turizmus igenis sok pénzt hoz az állam konyhájára, melynek részei a Nemzeti Parkok is!
Tehát vigyázzatok magatokra a Pilismarót környéki erdészeti utakon(is)!

Csak a méretek miatt:(

Visszatekintés az elmúlt 6 hét edzéseire

Mielőtt valaki anyázna, ez nem a dolgozóm, csak a kép kedvéért költöztem fel a lakásba:)

Nagyon régen jelentkeztem az edzés témával, és mivel az újságban is ígértem, hát most belefogok.
Szóval ma már a 7.hete taposom a pedálokat ,és szinte szárnyalok. Már a magam módján, hiszen azért még komoly teljesítmény nem hiszem hogy mutatnék. Ez persze így van rendjén, mivel az abszolult zéróról kezdtem újra a tekerést közel 100kg-os testsúllyal. E kettő közül egyik sem kedvez a sportos életmód elkezdésének, ezért is kezdtem a sort a CSC-nél a terheléses teszttel. Erről már olvashattatok itt egy beszámolót.
Az első három hét nagyon kemény volt, mivel alig tekertem már ősztől, mondhatjuk azt is, hogy a mozgás a gyerekkel való sétálásban merült ki. De nem is annyira a tekerés volt a nehéz, vagy az 1-1,5 órás edzések hossza. A pedálfordulatomon látszott, hogy nagyon montis vagyok mivel nem nagyon haladta meg a 70-75-ös pedálfordulatot. Igen, mindig is inkább nagyobb áttétellel szerettem szeletelni, és lassú fordulaton. Ezt most fel kell tornáznunk minél magasabbra, mert ugye az ideálisnak mondható fordulatszám 100/perc körül van. Ehhez az edzőm Szöllőssy István úgynevezett frekvencia piramist írt elő, mely során 140-es fordulatig kell eljutni lépcsőzetesen, majd ugyanígy vissza a 90-esre. Ez a legbrutálisabb része az edzésnek, mert nagyon nehezen ment, és lassan szoktam hozzá a pörgetéshez. Mivel rossz idő volt egész februárban, ezért az edzéseim görgőzéssel teltek. Még magamon is meglepődtem, mivel eddig sosem tudtam magam rávenni, hogy 30 percnél többet tekerjek egy helyben. Most annyival javítottam a körülményeket, hogy a dolgozó szobában állítottam össze a cuccot, így a PC-n tudtam filmet nézni tekerés közben. Ez nagyon sokat lendített azokon az edzéseken, ahol nem kellett mást tennem, csak tartani a GA1-es pulzuszónát másfél óráig. Arra is rájöttem, hogy nekem nem szabad thrillert, vagy hasonló filmet nézni, mert a sok negatív gondolat, és esemény engem is lehangolt, így alig tudtam befejezni az edzést. Ezért olyan filmeket választottam, amik motiválóak, vagy vidámak. Nem kell komolyra gondolni, például tökéletes volt a Lopakodók című akciófilm, ami egy nagy túró, de tele van pozitív gondolatokkal, és hősökkel, ami jót tett az edzéskedvnek. Fura, de nálam így működött. A negyedik héten már elkezdődtek a résztávok is, amik ugyan rövidek voltak, de már megtörték a monotonitását a tekerésnek, és sokkal gyorsabban elrepült az edzéssel töltött idő. Ez nem is volt baj, mert éppen az új honlapunkon a Bringa.hu-n dolgoztam, ami nagyon sok időt vett el, így sokszor a hátam közepére kívántam a reggeli koránkelést, vagy az esti görgőzést. Az első három hétben a súlyom sem nagyon változott. Lementem 95kg-ra, de ez inkább annak volt köszönhető, hogy a kajálásra jobban odafigyeltem. Persze semmi drasztikus, nem vagyok sem madár, hogy magokat csipegessek, sem mazochista, hogy diétákkal kínozzam magamat. Arról nem beszélve, hogy nekem addig élvezet az edzés, amíg nem kell mindent alárendelni neki. Pont ezért nem irigylem sem a Pro Tour menőket, sem a hazai élversenyzőket. Eszembe nem jutna napi kétszer tekerni, meg éjjel nappal müzlin meg kefíren élni. Mondjuk nekem sem csak bringázni kellett minden nap, hanem kondizás is szerepelt az étlapon. Szerencsére van itthon egy hobby szintű gépem, amit a Mali forgalmaz, így ezen elég sok mindent el tudok végezni, a felülésekhez, meg fekvőtámaszokhoz pedig nem kell csak egy padló. Ja, és igen a híres Stability Ball.

Nem csak a fekvőtámasz közbeni egyensúly javításra jó a labda. Keress rá a youtube-on,  milyen gyakorlatok vannak még!

Ez egy jó móka az edzettség növeléséhez, és a egyensúlyi gyakorlatokhoz is. Az ára max 2000 forint, tehát nem egy nagy beruházás. Szintén a negyedik héten kezdődtek a K1-es edzésblokkok is, aminek az a lényege, hogy állóhelyzetből pörögsz fel nagyjából 6mp alatt 100-as pedálfordulatra. Mivel ekkor már elég jó alap állóképességem volt, ezért nem szenvedéssel teli, hanem élvezetes volt ez az edzés. Az 5.hét programjával feladtam a leckét Istvánnak, mivel ekkor volt a Bringaexpo, így csütörtöktől vasárnap estig szóba sem jöhetett az edzés, mert végig kint voltam fotózni, forgatni, interjút adni, problémát megoldani. Ezért is jó azonban a személyi edző, mert úgy állította össze az első három napot, hogy az optimális edzésmennyiség így is meglegyen. Mondjuk nagyon kemény volt az összesen 8 óra bringás edzés, így csütörtökön kicsit testen kívüli élményem volt:) Na meg persze napi 20-30km-t biztosan legyalogoltam a standok között, a sok fényképezés közbeni guggolásról nem is beszélve. A 6.hetet is megnyomtuk egy kicsit, hogy újra felvegyem a ritmust, és visszaszokjak a nyeregbe, így a szerdai pihenőnap elmaradt, bár csak egy 1 órás átmozgató alacsony intenzitású edzést kellett megcsinálnom. Szinte untam magam, hogy nem nyomhatom egy kicsit:) Péntekre meg is lett a hatása, mert olyan könnyen ment a 2 órás edzés, mint még soha. Ahogy Yoda mester is mondta volna, éreztem az ERŐT, így könnyedén tudtam a pulzust az edzészónák felső határánál tartani, és hip-hopp el is szaladt 2x60 perc. Ma végre kijutottam ebben a szép időben tekerni, és meglepve tapasztaltam, hogy az a 40km-es kör, amiben van szint rendesen, a legutóbbi 3 óra helyett 1:40-perc volt, így hogy meg legyen az adagom, még felugrottam Dobogókőre is. De erről a körről holnap rakok fel egy külön postot, mert voltak érdekességek.
Tehát nagyjából itt tartok az edzésekkel, nagyon jó erőben érzem magam a kezdetekhez képest. Az első megmérettetés a Buda Maraton "hosszútáv" lesz, de előtte még buliból megyek egy Békás időfutamot, hogy lássam tavalyhoz képest mennyit javultam.

Rallye van a mi utcánkban!

Történt egy szép napos vasárnapi napon, hogy Seti segítségével, mivel ő mindig mindenkit ismer:) sikerült pár kört mennem egy tereprallye X5-ös BMW-vel. Fazekas Károly volt a sofőr, én pedig a navigátor. Azaz, én ültem a navigátor ülésben, de nem hogy olvasni, de beszélni sem nagyon tudtam az első pár körben. Hiába, szokni kell azt a brutális teljesítményt, amit ez a gép le tud adni. A zaj brutális bent, de hát ez egy versenygép, az illatok azonban kárpótolnak mindenért. Mások szagoknak neveznék a verseny benzin, és olaj, és még kitudja mi elégésének párlatát, de aki szereti az autósportot, annak ez illat, amit legszívesebben hazavinne egy kis befőttesüvegben, hogy legyen másnapra is. Nehéz szavakba önteni azt, ami keményen beszíjazva a kagylóülésekbe éri az embert! Amíg nem próbáltam nekem sem volt fogalmam, pedig nemrég vezettem Mercedes CL63 AMG-t, ami 536LE-t tud, és 800nm-t. Ez az X5-ös pedig "mindössze" 400LE-s, és 620Nm a nyomatéka. Mégis ég és föld van a két gép között. Az X5 olyat rúg minden sebességi fokozatban, hogy kimegy a vér a fejedből. Nem kultúrált, reccsen a váltó, sivít a difi. De ennek ilyennek kell lennie. A motor nem tudom milyen gyártmány, de az adatlap szerint 7L-es V8-as, tehát a szívemhez oly közel álló amerikai autókból származhat talán. Sokan, akik a kocsi körül álltak mondogatták, hogy milyen jó lenne vezetni. Na de minek? Kinek a tudása olyan, hogy egy komoly kört tudjon vele menni? Így sokkal drasztikusabb volt az élmény, hiszen olyan versenyző ült a volán mögött, aki ismeri a gép minden mozzanatát. Azt mondjunk sejtem, hogy mit mehet egy gyorsaságin, amikor van hely a pályán, és ki kell nyomni a szemét is a motornak a legjobb eredmény érdekében. Félek tőle, hogy sokkal durvább:)
Hát minden esetre további sportsikereket kívánok a Fazekas Motorsportnak!

Itt még nem tudtam mi vár rám:)

Fekete hegyi tekergés-A három évszak edzőkör

 Régen nem írtam már semmit, aminek oka az volt, hogy egy kicsit besűrűsödtek a dolgok. Elkészítettük a márciusi számot, a Bringaexpo különszámot, és elindítottuk az új honlapunkat. Az új honlapunk, amit kár kihagynod!
Azonban a történések nem álltak meg.
A márciusi számban megtalálod egy Gepida Asgard monti tesztjét. Az ára mindössze 285000Ft. Nos ebben még semmi érdekesség sem lenne, sőt a súlya sem 10kg, mégis ezzel mentem erre a tekerésemre is, nem a saját montimmal. Miért? Mert imádom a geometriáját. Ennyi pénzért ma nem hiszem, hogy tudsz jobb gépet venni ilyen felszereltséggel. Ezért erre a kis Pilisi edzőkörre is ezzel indultam.
De miért írtam hogy három évszak edzőkör? Mert mind a háromhoz szerencsém volt. Bemelegítésnek feltekertem Dobogókőre, hogy meg legyen az egyenletes erőállóképességet fokozó pulzustartomány is, hiszen még csak év eleje van, és tartottam tőle, hogy a terepen nem fog menni:)
Dobogókőről a Z+ jelzésen ereszkedtem vissza a nyeregbe, némi turista hegyeket kerülgetve, hiszen szép napos idő volt, bár fent igazi tél fogadott -8 fokos hideggel. A Két-Bükkfánál az ösvény eleje elég mókás volt, mert simára járták már a gyalogok a talajt. Mivel szerettem volna egy kis energiával, és motivációval feltöltődni, ezért a szép kilátásokat céloztam meg. Ezt pedig első lépcsőben a Fekete-kő testesítette meg a Z háromszög jelzésen. Itt megnéztem a falunkat felülnézetből, sőt még a házunkat is kiszúrtam a "tömegben".

Elgondolkoztam, hogy merre tovább, de vissza a Z+-ra nem volt kedvem, mert a múltkor is arra mentem a Pilis-nyereg felé, és a köves vályúban most hóval borítva nem akartam zötyögni. Nyáron mentem már le innen a Z csúcs jelzésen a nyeregig, de akkor száraz volt minden. Sebaj, meglátjuk jók-e még a fékek. Szerencsére nem a hitvány Hayes Stroker Ryde van rajta, hanem a Trail, így a fékerővel sem volt gond, és a Nobby Nic gumik is a legjobbak. Voltak érdekes mozdulatok, de leértem egyben:)
Innen az irányt Kesztölc fölé a Kétágú-hegyhez vettem. A Z "ösvény" innentől majdnem végig autóút szélességű, mivel az erdészeti munkagépek simára gyalulták. Itt egy gyönyörű kilátóhely is található a sziklákon, amit nem könnyű észrevenni, mert már meredekre vált az ösvény, így figyelni kell.

A sziklára kiülve tavaszi meleg fogadott, napsütéssel, jó volt pár percet bámészkodni. Azonban sejtettem, hogy a napos időnek lesz böjtje is. Ez pedig a hóolvadás volt. Ahol sütötte a nap a talajt, ott gyurmává vált minden, és előzetes bejelentés nélkül csúszott ki alólam a talaj.

A fekete leves innen jött, mivel vissza kellett másznom a Fekete-hegyi turistaház alá, ami egy köves-havas szűk katlanban történt a S+ jelzésen. Na itt a pulzusom nem nyugalmi értéket mutatott! Majd egy hosszú száguldás követezett a "Postás-úton" egészen a műútig, majd innen még némi emelkedő a Z+-on, és már otthon is voltam a csúnya őszi időben.
A bringa kifogástalanul viselkedett, és végre rendes dzsuvában is ki tudtam próbálni a 3x10-es SLX szettet. Semmivel sem tömődik el jobban, és vált rosszabbul, mint a 9-es rendszerek, de sokkal kevesebbet kell leraknom középső tányérról kicsire. Már csak egy kívánságom lenne. Lehetne ezt a bringát jövőre 29-es kerekekkel?:)

Egy csodálatos oldalra bukkantam

Mit nem talál az ember, ha böngészik a neten!
Nem tudom ki emlékszik még a régi szép időkre, amikor suliba járt, vagy még oda sem. Pedálos Moszkvics, fakarusz, iskolatej, stb. Természetesen régi kerékpárok, és kerékpáros események fotóival is találkozhatsz!

Azonban ezen az oldalon ennél is régebbi fotók ezrei között tudsz böngészni, és a fotók le is tölthetőek. Jelenleg 6407 archív felvétel van feltöltve, de naponta frissül! Érdemes ebből egy kis gyűjteményt csinálni magunknak, hiszen a gyerekeinknek is meg kell majd mutatni, hogy volt élet a wifi, iPhone, LED 3D, PC, és egyéb dolgok előtt, illetve mik is voltak az igazi értékek! Hogyan öltözött egy úri nő? Nem úgy, mint a mai poliuretán szilikonlányok! Vagy hogy nézett ki a körút az ötvenes években?

Esetleg mekkora volt a forgalom délután a Lánchídon?

Számomra nagyon érdekesek ezek a képek, és ugyebár múlt nélkül nincsen jövő sem, ahogy Acél Endre mondta annak idején.
Jó szórakozást:)

A 29-es bringák, és a hó kapcsolata

A hétvégén bringázni voltunk. Mivel nagy valószínűséggel, vagy inkább remélhetőleg ez volt az utolsó havas hétvége őszig, elmentünk bringázni egyet. Na persze nem volt teljesen öntörvényű a dolog, mivel egyrészt fotózni kellett Grósz Bélát a Specialized 29-es bringájának tesztjéhez, másrészt egy túraleíráshoz is készültek fotók.

Mindkét cikket elolvashatod majd a következő számunkban, melyet remélhetőleg jövő hét elején kinyomtat a nyomda:) Volt azonban egy harmadik konklúzió is, amire nem is számítottunk. Szintén ebben a számban olvashattok egy hosszabb értekezést a 29-er trendről, azaz a 29-es bringák világáról. Tavaly a DemoDay alkalmával alaposan körbejártam a témát, és azóta is rengeteg cikket-fórumot lapozgattam, hogy hol az igazság, mert engem bizony erősen meggyőztek. Éppen most, amikor rájöttem (na jó a 2009-es DemoDayen), hogy egy Enduro S-Works gépet szeretnék:
Specialized Enduro S-Works
Erre beleszeretek egy merev vázas elől telós bringába, a Cannondale Flash-be:
Cannondale Flash Carbon 29-er 1
Na jól elkeveredtem az előző mondandómtól. Szóval tekertünk Bélával a havas utakon, én a saját Stumpymmal, ős a 29-essel, és azt vettem észre, hogy nekem sokkal többet kell minden felé ellenkormányoznom. A cikkben is olvashatjátok, hogy a két kerékméret között van különbség a tapadásban is. A 29-es gumija ugyanolyan nyomás mellett hosszabb, és ezáltal nagyobb felületen kapaszkodik a talajba, ami ezek szerint nem csak a tapadásban, és a fékezésben, hanem az iránytartásban is szerepet játszik. Ergo nem csak havas úton, hanem sárban, és homokos, laza talajon is könnyebben irányítható a 29-es bringa.
Szóval egy újabb fordulat, ami a lapzárta miatt már nem kerülhetett be a magazinba, de remélem érdemes volt megemlítenem, hátha valaki kedvet kap a BigFoot-okhoz. Szerintem érdemes.
Most visszagondolva, mennyit cukkoltam Fityiszt, hogy valójában egy ballonos trekkingje van:)
Azt hiszem megkövetem magam!

Számadás-Miről is írtam eddig?

Végeztem egy kis összesítést az elmúlt hét évre vonatkozólag. Kíváncsi voltam ugyanis, hogy vajon milyen cikkeket sikerült írnom eddig, és vajon hány oldalt tesz ez ki? Azt sejtettem, hogy aránylag sok tesztbringa, és alkatrész fordult meg a kezeim között, de arra nem gondoltam volna, hogy ezidáig 97 bringa, és 72 féle alkatrész ment át a kezeim között. Összesen 244 cikkem jelent meg eddig a nyomtatott sajtóban összesen 1019 oldalon. Ebből kereken 100 cikk még az azóta megszűnt BikeMag hasábjain, és 144 azóta a Velo.hu különböző számaiban. Összesen 71 cikkem jelent meg ismeretterjesztő vagy mondhatnám nagyképűen, hogy tudományos tartalommal. Leginkább ezekre vagyok büszke, mert ezek megírása jelentette a legtöbb háttérmunkát.
Nagyon remélem, hogy ezek számát tudom a leginkább növelni a következő években is, és nem csak számomra lesznek ezek érdekesek, hanem a magazin olvasói számára is! A következő napok scanneléssel fognak telni, mert szeretném digitális formában is megőrizni ezeket az utókornak:)

Terheld a pedált-Egy délután a CSC központjában

Hát ezen is túl vagyok! Megvolt a terheléses vizsgálatom a CSC-nél. www.csc.hu
Mivel nem vártam túl sokat önmagamtól, nem sírtam el magamat az eredmények láttán:)
Sikerült magamat annyira kihajtani, amennyire még soha, versenykörülmények között sem.
197-es max. pulzussal, és 320W-os teljesítményleadással zártam a tesztet.
Tök jó volt, hogy a saját országútimmal görgőzhettem, nem kellett hozzászokni semmihez sem.
Megkaptam ma a hat oldalas jegyzőkönyvet is a pulzus zónáimmal, aerob, és anaerob küszöbbel, laktátküszöbbel, és a konzultáció eredményével, ajánlásokkal.A kiszolgálás profi volt, és rengeteg dologra választ kaptam, és helyére raktuk a tévhiteimet is. Ha minden összejön, akkor egy hosszabb edzésperiódus veszi kezdetét, aminek remélem, hogy meg lesz az eredménye. Van mit ledolgozni rólam, a testzsírszázalékomat már le sem merem írni:) Azt hiszem aki csak egy kicsit is gondolkozik az edzésen, annak mindenképpen megéri egy ilyen tesztre benevezni. Az ára minden forintját megéri.
A következő hónapban egy cikk keretein belül fogok részletesen beszámolni a tesztről. Remélem sokak számára tanulságos lesz, főleg olyanoknak, akik megpróbálják önmagukat edzeni, számos alapvető hibát vétve.

Újévi meglepetés!-Versenynaptár 2011

Ahogy tegnap megígértem, jöjjön az újévi meglepetés!
Csak nektek!
2011-es MTB versenynaptár, egy két kiállítással, és egyéb rendezvénnyel.
Ha bármi hibát találtok, vagy van olyan verseny, amiről tudtok, és nincsen benne, akkor küldjétek a linket, és javítom.


Versenynaptár 2011
A linkre kattintás után várj türelmesen, betölti a filet!

Újévi fogadalmak

Ahogyan ígértem mára az újévi fogadalmak jutottak. Van is nem kevés:)
-több időt töltök a családommal
-megtanulok főzni
-visszaszerzem a versenysúlyomat. A cél 75kg!
-az idei évben minimum 10.000km bringázás
-türelmesebb leszek
-befejezem az autóm építését
-újra felveszem a kapcsolatot az "elhanyagolt" barátokkal
-a pozitív gondolkodás jegyében fogom élni az életem

Azt hiszem ezek a főbb irányvonalak, melyek teljesüléséhez természetesen sok egyéb változtatást is véghez kell vinnem. Van még egy-két egyéb célom is, de már így is nagy önbizalommal kezdem az évet. Szeretnék úgy visszatekinteni erre a listára december 31.-én, hogy mindegyik kipipálva. Nem lesz könnyű.
Holnapra egy kis meglepetést készítettem nektek:)

Új év, új kezdet!

Nem véletlenül időzítettem az új évre a blog beindítását.
Két oka is volt.
-Az egyik, hogy valóra vált az álmom, és 2011-től főszerkesztőként terelgethetem a Velo.hu magazin további lapszámait. Rengeteg olyan ötlet fetreng a virtuális fiókomban, amiket az utóbbi években idő hiányában nem volt lehetőségem kidolgozni. Remélem nem csak nekem fognak tetszeni az irományok.
-A másik már kicsit személyesebb jellegű. Nem csak magamat, hanem a családomat is elhanyagoltam az utóbbi években a sok munka miatt, pedig született egy gyönyörű fiam, aki most már lassan két éves kora felé közelít! Sokkal több időt kell vele töltenem ahhoz, hogy egy igazi apaképet tudjak neki nyújtani. (Vagy legalább is valami ahhoz nagyon hasonlót:)) És hát ha már van az embernek egy gyönyörű felesége, akkor illik őt sem elhanyagolni. Nem utolsó sorban pedig magammal is kell foglalkoznom. Ez nem lesz nehéz, tekintve, hogy egyke gyerek vagyok, így az egoizmus eddig is jellemző volt rám. Még ha annyira nem is vagyok büszke rá.
Így a holnapi poszt az újévi fogadalmakkal fog kezdődni, amiből lesz bőven. Remélem nem fogom túlvállalni magamat, mert ez bevallom férfiasan a szokásom:)

Addig is Boldog Új Évet mindenkinek!

A kezdetek

Mivel még nem tudom mi hogyan jelenik meg, legyen ez az első